Gabi vagyok

Életmód tanácsadó. Tizenöt éve nem nyúlok olyasmihez, aminek nem olvasom el az összetevőit, és tizenöt éve természetes úton oldom meg a mindennapok kihívásait. Nem ideológiából — egyszerűen ez vált be.

Ahonnan indultam

A szüleim fiúnak vártak, és csak a születésemkor derült ki, hogy kislány vagyok. Apukám emiatt sok olyasmire tanított meg, ami akkoriban „férfias" feladatnak számított: hogyan kell összekötni az erősítőt a tévével, hogyan kell csavarhúzót fogni. Ma hálás vagyok érte. Nem szorulok segítségre olyan dolgokban, amikben sokan igen.

Ha összevesztünk és leszidtak, elvonultam a szobámba — és ő mindig utánam jött. Megbeszéltük, mi volt helyes és mi nem, aztán megölelt, és azt mondta: szeretlek. Az én szeretetnyelvem az elismerő szó, és felnőttként vettem észre, milyen sokan élnek úgy, hogy ezt sosem kapják meg. Azt hiszem, ezért figyelek rá, hogy kimondjam.

Fiatalon lettem anya

Huszonhét évesen már két gyerekem volt, másfél év van közöttük. Ma huszonegy és tizenkilenc évesek, mindketten egyetemen. Sokáig azt hittem, ez hátrány. Kiderült, hogy nem: közelebb állok az ő generációjukhoz, miközben az idősebbeket is értem. Ha valaki harmincöt és ötvenöt között ül velem szemben, tudom, miről beszél.

Tíz éve Zolival

Nem azért működik, mert nincsenek vitáink. Azért, ahogyan megoldjuk őket: nem játszunk játszmákat, nincs sértődés, és tudatosan kezeljük az egónkat. Ő mindenben támogat, közben megőrzi a saját határait is. Mellette meg tudom élni a nőiességemet.

Szkeptikus voltam

Ez nem szerénykedés. Amikor a fodrászomnál, Áginál először találkoztam ezzel a világgal, nem voltak átütő élményeim. Elhittem, hogy jó a minőség, de azt nem, hogy csak egyetlen helyen lehet ilyet kapni. Elkezdtem keresgélni: hátha van ugyanilyen tisztaság olcsóbban.

Ahogy egyre mélyebbre ástam, kiderült, hogy nem a minőség volt a lényeg. Az, hogy kistermelő családi gazdaságokat támogatnak, hogy munkahelyeket teremtenek olyan helyeken, ahol addig nem volt. Hogy az alapítványuk kórházat épít, katasztrófa után segít — és Magyarországon is támogat programokat. Ez volt az a pont, ahol abbahagytam a keresgélést.

Az MLM-mel szemben is voltak előítéleteim. Azt hittem, nem vagyok értékesítő típus, és nem akartam senkit rábeszélni semmire. Aztán elkezdtem hiteles emberekkel találkozni ebben a közösségben, és az előítéletek egyesével elfogytak.

Egy siófoki délután

Egy rendezvény előtt nagyon dühös voltam magamra. Bizonyos dolgokban nem úgy teljesítettem, ahogy elvártam volna magamtól. Feszült voltam és frusztrált.

Aznap kaptam egy illatot, aminek Megbocsátás a neve. Először nem értettem, mit kezdjek vele. Kinek kellene megbocsátanom? Nem vagyok haragtartó típus.

A délután végére értettem meg: magamnak. El kellett fogadnom, hogy azok a tulajdonságaim, amiket hibának gondoltam, nem feltétlenül azok — minden éremnek két oldala van. Ott értettem meg, hogy így vagyok egész. És ez adta meg a bátorságot ahhoz, hogy megmutassam magam olyannak, amilyen vagyok.

Negyvenöt évesen sikerült érzelmileg is felnőnöm. Már nem a megfelelési kényszer mozgat, hanem a saját értékeim. Nem korlátoz, hogy mit gondolnak mások, vagy hogy elég jó vagyok-e. A hibáimmal együtt vagyok tökéletes.

Zoli

A férjem négy évig kamionsofőrként dolgozott. Sokat voltam egyedül. Aztán meghoztunk egy nagy döntést, és vállaltunk vele egy nagy kockázatot: felmondott a munkahelyén.

Most már itthon van, és együtt építjük, amit eddig egyedül csináltam. Ez nem egy szép mondat egy weboldalon — ez a mi bevételünk és a mi kockázatunk. Épp ezért nem is fogunk neked semmit ígérni arról, hogy ez mennyi pénzt hoz. Azt viszont elmondjuk őszintén, hogyan néz ki, ha kérdezed.

Miért csináljuk

A legnagyobb célom nem egy szám. Olyan anyagi stabilitást szeretnénk teremteni, amivel támogatni tudunk ügyeket, amik fontosak nekünk.

Kiemelt helyen van a szívemben az állatvédelem. Szeretnék segíteni az elesett állatokon és azokon az állatvédőkön, akik itthon egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. És olyan családokon, akiket egy betegség vagy egy váratlan élethelyzet sodort bajba.

Ez a vágy olyan mélyen él bennem, hogy még most is megkönnyezem, amikor beszélek róla.